Eldarya világa

*Kasumii szemszögéből*

Hűvös, tavaszi reggelre ébredtem. Az óra már lassan a delet ütötte. Kómáson másztam ki az ágyból, majd indultam a hűtő felé. Sose volt meg a reggeli rutinom mint másnak.. A hűtőből ki vettem egy szenyának valót, megcsináltam, majd indultam is vissza az ágyba. Be kapcsoltam a laptopot és meg néztem a napi maanáért az Eldarya karakterem. Hmm milyen jó is lenne ott lenni...de ez csak egy játék.. Bár vannak olyan mende-mondák, hogy ezt a játékot egy olyan ember hozta létre, aki járt már ott, de én ezt nem hiszem el..

*Egy ismeretlen szemszögéből*

-Jamon! Hívd ide a gárda vezetőket! A-A Kristály!
-Jamon sietni.
Idegesen vártam a fiúkat hogy jöjjenek. Már-már majd nem elindultam mire végre megérkeztek.
-Mond, mi történt?
-Mi volt ennyire sietős?
Kérdezték a fiúk.
-Az Orákulum! Megjelent!
-Hogy mi?!-Kérdezte mind gátda vezér egyszerre.
-Azt mondta, hogy "Közeledik"....Mire érthette??
-Talán egy újabb ember..-Mondta Ezarel közönyösen.
-Sose jelentette be a hétköznapi embereket...talán...
-Talán egy megváltó tündér?
-Leiftan!-Csodálkoztam az épp érkező férfire.-Hogy érted, hogy megváltó?
-Hisz mind tudjuk, hogy a Kristály veszélyben van. Lehet egy tündér érkezik majd, aki meg ment minket az ellenségektől.
-Nem rossz gondolat..-Szólalt meg Valkyon.-De mi van akkor ha az ellenségre figyelmeztetett?
-Sosem lehet tudni..minden esetbe álljatok készen a harcra ha úgy alakulna..Most pedig mehettek.
-Talán nekem jelzte a friss husit.♡
-Jaajj Nevra, inkább menj a dolgodra!-Mondtam kicsit rá förmedve majd én is siettem a Könyvtárba.

*Kasumii szemszögéből*

Nos, épp ideje felöltözni, nem lehetek mindig pizsibe.. Fel vettem egy fekete nacit, pulcsit, cipőt, majd elindultam kicsit sétálni. Útközbe mindig rá jövök, hogy milyen jó egyedül lenni. Függetlenül. Viszont a munka elől így se menekülök meg sajnos... A nap egyre jobban kezdett sütni, már már meleg volt. A szellő kellemesen simogatta hajamat. Szokásosan a kis rétre igyekeztem ahol sose volt szerencsére senki. Mikor oda értem, kicsit távolabb a magas fűben egy csillogó dolgot pillantottam meg. Kívancsian, de óvatosan közelítettem meg. Egy kék pici kristály darab volt. Kicsit Eldarya feelingem lett tőle. El mosolyodtam kicsit, majd zsebre tettem, vétek lenne itt hagyni. Kis idő múlva megint meg pillantottam egy ois csillogó dolgot távolabb, oda mentem és egy újabb kristály darab volt. Elő vettem a másikat majd össze érintettem. Szív formájú volt így. Ahogy nézegettem azt vettem észre, hogy a 2 darab összeforrt, majd fényleni kezdett, olyannyira, hogy a szemem is becsuktam tőle. Mikor kinyitottam nem jutottam szóhoz. A Kristályterembe találtam magam..pont úgy nézett ki mint a játékban!
-Ki vagy te? És mit keresel itt?!
-M-Miiko???-Csodálkoztam.
-Honnan ismersz?!-Szeppent meg.
-A nevem Kasumii Black, 18 éves vagyok. Igazából én se tudom, hogy juthattam ide a Kristályterembe. A réten sétáltam, találtam 2 kristálydarabot, mikor össze illesztettem egy szív formát adott ki, összeforrt majd fényleni kezdett, becsuktam a szemem, majd mikor kinyitottam itt találtam magam. Onnan ismerlek, hogy az én világomban titeket meg animáltak egy netes játékkal.
-Mutasd a kristályt!
Odaadtam Miikonak majd kicsit hatrébb álltam.
-De hisz ez...-Csodálkozott.-Ez pont az egyik fő darabja a Kristálynak!
-Az Orákulum "szíve"?-Kérdeztem.
-Igen.-Oda lépett a Kristályhoz, majd oda illesztette. Egy ideig ott tartotta, viszont nem illeszkedett oda, a kristály darab megint fényleni kezdett, majd Miiko kezéből kiemelkedve ide lebegett hozzám, majd a kezembe hullott.
-Csak nem....-Mondta szavát elfolytva a róka lány.
-Mi az?
-Lehet rád értette az Orákulum...
-Mit mondott?
-Azt, mondta "Közeledik"...Akkor...te lennél az? Téged jelzett?
-Lehetséges?
Az igazat megvalva még magam se hittem el hogy mi történt itt... Minden olyan gyorsan történt...nem álmodok én?
-Szólnom kell a többieknek, gyere velem!
-Haaaa találkozhatok a Gárda vezérekkel???-Csillant fel a szemem.
-Igen, de ahogy látom már..abból játékból mindenkit ismerhetsz..de az hogy lehetséges? Honnan ismernek minket ennyire az emberek?
-Egy francia ember készítette.
-Francia....oh őt talán ismerem, elég sokáig itt volt...
-Mi történt vele?
-Mikor kiderült hogy semmi tündéri vérvonala sincs akkor haza küldtük a portálon.
-Értem..de ezek szerint ha engem jelzett az Orákulum..akkor bennem is lehet tündéri eredet?
-Nem kizárt.
-Amúgy..A játékba téged nem így animáltak meg, már mint kinézetre pont ugyan úgy nézel ki..viszont sokkal kedvesebb vagy, a játékban a karaktert a börtönbe csukattad mert ott találtad a Kristályterembe.
-Hahaha, az meg is történt, most már tudom kiről van szó. Viszont most mindenre számítottam, ezért se kaptam fel a vizet. Oh Ezarel!-Szólt a pont lépcsőn felfelé igyekező elf fiúnak.
-Igen Mii.....Ő ki?-Nézett rám kíváncsian.
-Ő Kasumii, nem rég érkezett...az emberi világból ezzel a kristállyal teleportálódott ide, viszont a kristály ezt a darabot nem fogadta be, talán ő lehet az akit jelzett.
-Oh, szóljak a többieknek?
-Majd én szólok neki, viszont te készítsd a tesztet, meg kell tudni hogy van e valami tündéri eredete.
-Rendben!-Utoljára rám vetett egy pillantást majd ment is.
-Nocsak, nocsak vacsit készítettél nekem drága Miiko, olyan kedves vagy, hogy ezt nem lehet szavakba folytani!-Szólalt meg egy hang mögülünk.
-Nevra!-Kiáltottam fel majd oda fordultam hozzá.
-Heh, honnan ismersz te engem? Hát ennyire népszerű lennék a lányok körében? Kit tisztelhetek meg eme bájos hölgy személyében?-Kérdezta kacéran.
-Kasumii, Kasumii Black vagyok.
Boldog voltam, végre találkozhattam az egyik kedvenc játék beli karakteremmel, még mindig nem hittem el, hogy léteznek.
-Micso....
-Nevra ne most hízelegj!-Szólt közbe kicsit mérgesen Miiko.-Ez a lány nem rég érkezett az emberi világból.
-Oh csak ugyan.-Nevra végig engem figyeltem, le nem vette rólam a szemét.
-Talán ő az akit az Orákulum jelzett. Ezarel pedig már készíti a tesztet. Szólj Valkyonnak és Kerónak, Valkyont küld fel az Alkimista terembe Keró pedig készítse a teszteket, ha végeztél gyere te is Valkyon után.
-Értettem.-A vámpír rám kacsintott, majd sebesen el is tűnt.
-Ezek szerint itt maradok?
-Igen, ha ember vagy akkor is itt kell maradj, hisz nem hiába jövendölt meg téged a kristály szelleme.
-Nem is tudom mit mondjak, én vagyok most a leg boldogabb Eldaryaban!
-Ha jól sejtem nem kell majd körbe vezetni és mindenkit bemutatni.
-Már mindent tudok.
-Kicsit érdekes ez így, itt is lehet azzal a játékkal játszani?
-Nem tudom, nem hiszem.
-Kár, pedig szívesen megnéztem volna.
Kis idő múlva mikor már nem nagyon vol mit megbeszélni elindultunk felfelé a lépcsőn az Alkimista terem felé.
-Kopp-Kopp, Ezi hogy haladsz?-Nyitottam be.
-Ezi?
-Upsz, el is felejtettdm, hogy itt nem ismersz annyira mint a játékban..
-Mi? Milyen játék?
-Az emberi világban Erika csinált rólunk egy játékot, az ő Eldaryas életét meséli el. Hát nem nagyszerű?-Szólt közbe Miiko, úgy látszik neki nagyon tetszik.
-E-Erika?...
-Igen.
-Hmm...Mindegy is, itt van minden, már kész vagyok.
-Nagyszerű, már csak a fiúkat kell megvárni.
-Ehm Ezarel..-Szóltam hozzá.
-Igen?
-Igaz, hogy a méz a kedvenc ételed?
-Hmmmmm méééz..imádoom. ♡ Ezt Erika írta?
-Igen.
-Ki gondolta volna.-Ejtett egy apró mosolyt a száján, majd az ajtóra szegezte a szemét amin épp a két fiú toppant be.
-Na végre, mi tartott ilyen sokáig?-Mérdezte Miiko.
-Épp edzést tartottam az újoncoknak, bocsánat..ő lenne Kasumii?
-Igen, én vagyok az, örülök, hogy meg ismerhetlek Valkyon.
-Részemről a szerencse.
-Khmm.. nos ha mindenki ismer mindenkit, elkezdhetnénk a tesztet?
-Természetesen!-Mondtam majd oda léptem karomat kinyújtva.
-Mit csinálsz?-Kérdezte az elf.
-Hát gondoltam olyan teszt lesz mint amit Erikával is elvégeztetek, amikor azt a cuccost rá kentétek a kezére és zöld lángra gyúlt.
-Hahaha, már azóta újítottunk a rendszeren, meg kell inni és ha ember vagy akkor elégsz és meghalsz.-Mondta fapofával majd elvigyorodott mikor a félelem ült az arcomra.-Na nyugi nem igaz, add a kezed.
Húztam picit a számat, de gondolhattam volna, hogy a való életben is tréfás. Ezarel a kezemre kente a folyadékot majd kis idő múlva lángra is kapott, de nem zöld volt mint ahogy Erika leírta, hanem kék.
-Ennek olyan színe volt mint a kristálynak!-Csodálkozott Ezarel, közbe egy üveg mézet kezdett el enni.
-Most már nem kérdéses, hogy az Orákulum téged említett!-Mondta Miiko.-Így már kicsit megkönnyebbültem, ezért se kell idegeskedjek, viszont Ezarel te kísérd el Keróhoz Kasumiit mikor megetted a mézed, srácok ti mehettek a dolgotokra, Én megyek a Kristályterembe.
Azzal a többiek el is mentek. Ketten maradtunk a terembe Ezarellel.
-Nem ülsz le?-Kérdezte egy kis idő múlva.
-De.-Helyet foglaltam mellette majd jobban szemügyre vettem a helyiséget.
-Nem fog hiányozni az emberi világ?
-Nem nagyon..Amúgy se szerettem ott lenni.
-Miért? Én úgy hallottam hogy az nagyon szép hely.
-Talán szép..de nekem ott már a gyerekkorom is nagyom szar volt... Kiskoromba apám nagyon nagy alkoholista volt, mindig meg vert ok talanul és anyám is állandóan ordibált velem, mindenért lecseszett....
-Mi a Fekete kutya?? Az ilyen itt halál büntetést kap!
-16 évesen el is szöktem otthonról..
-Ez rettenetes...
-Hm, másabb vagy mint ahogy Erika írt rólad.
-Milyen téren?
-A játékban elsőnek utáltad Erikát, majd kicsit akkor is mikor kiderült hogy tündér.
-Ott tündérnek vallotta magát?
-Hát igen, kicsit megfűszerezte a storyt.
-Amúgy..talán azért mert Erikának volt egy kicsit fura beütése amiért elsőnek nem bírtam, de meg szoktam. Viszont induljunk Keróhoz, már biztos vár.
-Rendben.
-Gondolom nem kell el mondani hogy hol található.
-Nem, pont ott van szembe a könyvtár.
-Kicsit fura hogy ennyire tudsz mindent pedig még csak most érkeztél.
-Az semmi, még mindig azt hiszem hogy csak álmodok.
-Nyugodt lehetsz én se hinnék a szememnek.
-Amúgy szólíthatlak Ezinek?
-Csak nyugodtan.
Mikor Ezarel bezárta a terem ajtaját elindultunk a könyvtárba, már alig vártam hogy oda érjünk, ez az a helyiség amit érkezésem óta talán a legjobban várok.
Mikor beléptünk pont ugyan úgy nézett ki mint a játékba. Az a jellegzetesen mámorító könyv illat ami ott megtalálható volt, és az a sok könyves polc, egyszerűen bámulatos volt! Könyvmolyságom miatt első látásra megimádtam.
-Oh Ezarel és..te lennél Kasumii, igaz?-Szólalt meg a polcok közül kilépő unikornis fiú.
-Igen, Kasummi vagyok. Te pedig Keró.
-Igen.-Mosolyodott el, foglalj helyet, és el is kezdhetjük a teszteket!